Magyar rovás

maGar rovás

Ha nincsen gyökér, nincsen fa

ha ninCen Gökér, ninCen fa

 
Címkék: 

„A számítógépes rovás-szabvány” értekezletről…

„a Sámítógépes rovás-SabváN” értekezletről…

Idén, jégbontó havának 15. napján, Budapesten, a Magyarok Világszövetsége székházában tartott negyvenöt fős értekezleten az ősi írásunkat ápoló, gyakorló és azt terjesztő magánszemélyek, szakmai csoportosulások tagjai voltak jelen a Kárpát-medence különböző helyeiről: Balassagyarmat, Baracska, Budapest, Eger, Érd, Gyömrő, Dés, Kecskemét, Kerekegyháza, Lendva, Mór, Pécs, Sepsiszentgyörgy, Siklós, Solt, Szamosújvár, Székelyudvarhely, Szigethalom, Szigetszentmiklós

Az értekezletet Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke köszöntötte és üdvözölte, hogy a rovás-szakma összefogásának következtében azt a jelkészletet fogadta be a nemzetközi szabványosító szervezet, ami az eredeti székely–magyar jelkészletet tartalmazza. Beszélt arról a kísérletről, amely során egyesek megpróbálták idegen származtatással szabványosíttatni rovásírásunkat, de ez időben kiderült és nem sikerült nekik.

Friedrich Klára „Szabványosított ősi írásjeleink” címmel tartott előadást. Kiemelte, hogy rovásírásunk kortárs írás, s vitathatatlanul elsődleges a latin íráshoz képest. Eredetével kapcsolatban elmondta, hogy a Tordos-Vinca műveltségből való származtatásnak van igen nagy valószínűsége.
A továbbiakban rámutatott a tudományos bizonyítás hiányára Dr. Hosszú Gábor Rovásatlasz című könyvében található azon írásában, melyben azt állítja a szerző, hogy Q, X, Y jeleket talált rovásírással a 17. századi Siménfalvi rovásemlékben. Klára meggyőzően mutatta be[1], hogy a nevezett rovásemlékben nincsen sem Q-ra, sem X-re és sem Y-ra rovásjel.

Dr. Mandics György az „Elveszett magyar kódexek sorsa” címmel tartott előadásában[2] hangsúlyozta, hogy a rovásírás nem csak a magyar nyelvnek, hanem a magyar történelemnek is hordozója. Tizenegy olyan kódex létezéséről hallhattunk tőle, amelyek száznál is több hosszú rovásszöveget tartalmaznak. Ezekből új magyar történelmi kép bontakozik ki.

Szondi Miklós „Célegyenesben a magyar rovás számítógépes szabványosítása” című előadásában röviden összefoglalta a szabványosítás azon menetét, ami a kisiklatástól mentette meg ősi írásunkat. Azt az Old Hungarian elnevezésű, Michael Everson-féle szabványtervezetet fogadta be a nemzetközi szabványosító szervezet, amit mi a Magyar Szabványügyi Testület tagjaiként támogattunk. (Bővebben itt olvashatja.[3])

Szakács Gábor, a 12 éven át a Forrai Sándor Rovásíró Kör[4] által szervezett Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Vetélkedő tapasztalatairól beszélt, majd a hagyományőrző rovásírásos helységnévtábla állításokról, azok kezdetének bemutatásával tartott rövid áttekintést. A helyi közösségek által állított hagyománytisztelő és -követő táblákból ez ideig 66 üdvözlő tábla áll az utak mentén. Ezek fába faragott, egyedi táblák, amik díszei a településeknek. Ez Székelyföldről indult mozgalom, aminek folytatására biztat mindenkit.

Csernus Lajos, a Hírös Rovókör[5] kecskeméti kézműves rovás helységnév-tábláinak állításairól szóló képes beszámolójában a táblaállítás előkészületeiről, a kivitelezés, a felállítás, az avatás és a gondozás feladatairól mesélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár még ma is élnek azok a beidegződések, melyek miatt üldözték, irtották, pusztították ősi jeleinket és az azokat használó elődeinket, ezek ellenére ma mégis egyre növekvő érdeklődéssel fordulnak az emberek ősi írásunk, a rovás felé. Ezért is örömteli kötelességünk rovás-táblát állítani, hogy lássák az erre járók: az évezredes viszontagságok ellenére itt ősi jeleiket ismerő, múltjukra büszke magyarok élnek.

Tisza András az ősi írásunk tanításának iskolai lehetőségeiről beszélt a helyi tapasztalataik alapján, amelynek egyik ösztönzőjeként a rovástáborok szervezését is ajánlotta. A Nemzeti Alaptantervben ott „búvik” a rovásírás tanításának lehetősége, ugyanis az Ember és társadalom műveltségi területen belül, a Hon- és népismeret tartalmai között „Az ősi magyar kultúra hagyatékai” címszó alatt ez is értendő.

Várkonyi Csaba tanár, a munkatársai körében kialakult tanári rovókört mutatta be, s azt az iskolájukon belüli versenyt, amiben a szépírás mellett „ékes rovás”-t is meghirdettek[6].

Dr. Tóth Gergely az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság[7] Rovásírás Szakosztálya és a 15. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapat által már 18 évvel ezelőtt elindított Magyar Nemzeti Rovásverseny kereteiről, sajátosságairól és utóbbi éveinek tapasztalatairól tartott előadást. Főszervezőként, több szakmai kérdést vetett föl, és buzdította a jelenlevőket a versenyen való részvételre.

Dr. Teleki József az 1990-es években kezdődő rovásversenyeket idézte föl, s tőle hallhattuk azt az érdekességet is, hogy rovásfeliratok már az 1950-es évekből is ismertek Kecskemétről.

A hozzászólók között volt, aki a 9–10. századi leletekből álló vándorkiállítását ajánlotta föl. Más azt hangoztatta, hogy módszerváltásra van szükség, hogy a fiatalok felé nyissunk, megint más szerint a családokra támaszkodjunk a közösségépítés terén. Volt aki szorgalmazta, hogy a számítógépek nyújtotta lehetőségeket minél inkább használjuk ki a kapcsolattartásban ősi írásunk mentén, és volt aki az egyházakban rejlő lehetőségre hívta fel a figyelmet a rovás népszerűsítésében. Az erdélyi rovásoktatás részleteiről is hallhattunk, volt aki a rovástáborok szervezését szorgalmazta elsősorban. Arra a fölvetésre pedig, hogy majd hogyan írjuk le rovással azt, hogy pl. watt, az volt az egyöntetű válasz: mint ahogy pl. az oroszok teszik ezt a cirill betűikkel: sima v-vel.

Csatlós Csaba népszerűsítési lehetőségekre hívta fel a figyelmet az utak melletti rovástáblákon túlmenően, hiszen minden más jelzőtáblán is fel lehetne tüntetni ősi írásunkat is a latin szöveg mellett, akár turistajelző táblákon, reklámfelületeken, cégneveken, névjegykártyán, stb.

Halász József ősi jeleink, a rovás-jelek hungarikummá nyilvánításáért tett lépéseikről számolt be. Egy évnyi előkészület után ez év január végén több, mint ezer támogató aláírással és kilenc neves személyiség ajánlásával a Hírös Rovókör Kecskemétről elküldte javaslatát a Vidékfejlesztési Minisztérium Hungarikum Bizottság Titkárságára. Kérnek mindenkit, hogy segítsenek gyűjteni további támogatókat és ajánlókat az ismeretségi körükben, mert úgy határoztak, hogy mindaddig további támogató aláírásokat és ajánlásokat gyűjtenek és küldenek a döntnököknek, amíg célt érnek. (A segíteni szándékozó a hiros.rovokor@gmail.com villanylevél címre írjon a további tudnivalókért.)

Kenyeres Kálmán két felhívást ismertetett:

  • Árgyelán Szabin és Beke György, a Hírös Rovókör alapító tagjainak felhívása: „Az országgyűlési választáson a szavazólap átvételekor, a kötelező személyazonosságunk igazolásakor (irataink bemutatása és aláírás) a szavazóköri névjegyzéket ne csak latin betűsen, hanem jobbról balra róva is írjuk alá, hadd lássák az utánunk jövők, hogy napjainkban is él a rovás.”
  • A Hírös Rovókör tagjai az alábbi felhívással is fordulnak magyar honfitársaikhoz: „Arra kérünk minden róni tudó társunkat, hogy aláíráskor róják is oda a nevüket, amit nem tilt se előírás, se szabály, se törvény. Ne dobjuk sutba ősi jelrendszerünket. A jövőben azokat a dokumentumokat, melyeket aláírnak az iskolában tanított latin betűkkel balról jobbra, azt ősi rótt jeleinkkel is tegyék meg jobbról balra tartva.”

Az értekezlet állásfoglalásai

  1. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy a kialakulásában is a magyar néphez köthető, a hagyományainkon alapuló rovásjelkészletet tartalmazó Old Hungarian szabvány-tervezet kerülhet véglegesítésre az ISO/IEC nemzetközi szervezetekben.
     
  2. Arra kérünk minden róni tudó honfitársunkat, hogy a helyi iskolákban legyenek kezdeményezők, hogy a kerettantervek által már nevesített rovásírásunk tanítása minél nagyobb teret kapjon az oktatásban. Arra biztatunk minden róni tudót, hogy kérjenek lehetőséget lakóhelyük iskoláiban, hogy tartsanak előadásokat ősi írásunkról és kezdeményezzék rovás-szakkör indítását.
     
  3. Az értekezlet résztvevői egyöntetűen arra kérnek mindenkit, hogy folytassuk a hagyománynak leginkább megfelelő, a helyi közösségek által elkészített, fából készült helységnévtáblák kihelyezését, és emellett változatos módokat is keressünk azon célból, hogy minél több helyen jelenjenek meg rovásbetűs kiírások, hiszen ezek a nemzeti önazonosságunk jelképei is egyben.
     
  4. A jelenlévők egységesen támogatták, hogy „Magyar Adorján – Forrai Sándor Rovásverseny” névvel kerüljön megszervezésre Kárpát-medence-szerte a felmenő rendszerű rovásverseny, együttműködve a jelenleg is élő Magyar Nemzeti Rovásversennyel és támaszkodva a jelentős múlttal rendelkező Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozó tapasztalataira.


Az értekezleten írásos nyilatkozattal erősítették meg együttműködési szándékukat:

  • Baranyai Rovók – Pécs
  • Csak Tiszta Forrásból Egyesület – Szigetszentmiklós
  • Forrai Sándor Rovásíró Kör – Budapest
  • Hirös Rovókör – Kecskemét
  • Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet – Lendva
  • Nimród Gyermekei Rovásíró Kör – Mór
  • Romániai Magyar Cserkészszövetség – Csíkszereda
  • Raózsa Szín Rovókör – Eger
  • 6. sz. Ráday Pál cserkészcsapat – Gomba
  • 15. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapat – Budapest
ertekezlet-1[8]
ertekezlet-2[9]
ertekezlet-3[10]
ertekezlet-4[11]
ertekezlet-5[12]
ertekezlet-6[13]
ertekezlet-7[14]
ertekezlet-8[15]
ertekezlet-9[16]
ertekezlet-10[17]