Magyar rovás

maGar rovás

Ha nincsen gyökér, nincsen fa

ha ninCen Gökér, ninCen fa

 
Címkék: 

Hírnökbot

hírnökbot

Kdvs Olvasó! Az itt következő 4 oldalas írás arra keresi a választ, hogy az eszünk szerint lehetséges-e a teremtettségünk.

Akik ezt tagadják, ők neki se fogjanak az olvasásához. Tőlük viszont csendben azt kérdezem: Meg tudják-e mondani, hogy mitől dobog a szívünk? Aki komolyan fölteszi magának ezt a kérdést, akkor a válaszkeresés egyik lehetőségeként már merem neki ajánlani a „Hírnökbot” írás elolvasását.

Akik nem zárják ki a teremtettségünk lehetőségét, azoknak bizonyára érdekes olvasmánynak tűnik majd ez az írás. Megláthatják, hogy a hírnökbot honnan hozza és hozta is mindig a híreket, s hogy ez milyen ősi tudása az emberiségnek.

Akik pedig hisznek abban, hogy a teremtett világ részei vagyunk, azoknak talán megerősítést jelenthet ez az írás, az elméjüket is „jóllakathatják” vele.

áldás, Miklós

James Nathan Muir alkotása

A HÍRNÖKBOT üzenetének értelmezése a teremtett világunkról

Hírnökbot

A jelkép eredete Mezopotámiába nyúlik vissza. Később az egyiptomi Thot istenség hordta kezében, akit „Háromszor magasztos” melléknev-űként is emlegettek, amit a görögök Hermész Triszmegisztoszra fordít-ottak. A hirnökbotot a görögök KERÜKEIÓN-nak mondták, majd a rómaiak CADUCEUS-nak.

Az elnevezéséből következik, hogy ez a bot hírt közöl velünk. Ha megértjük, hogy milyen tudást akar közvetíteni, akkor azt is megértjük majd, hogy honnan származik az a hír.

Formája emlékeztet a népmeséinkben oly sokszor megjelenő Életfára, ami világokat köt össze és fölfelé egyre kiteljesedőbb. Központi eleme a tengely. A tengelyen egy gömb van, ami önmagában lévő, tökéletes forma, így a teljességet képes megjeleníteni. Szilágyi László szerint erről a gömbről „talán kimondhatjuk, hogy a tér töve: terem-tő. Ám csak egy tengelyt (sugarat) látunk itt. Meglehet, hogy egy a mi világunk, s van még több teremtő sugár, tengely, amelyekről most nincsen tudásunk, nincsen vele dolgunk.”

A tengelyből nőnek ki a szárnyak, s köréje tekeredik a két kígyó. A kitárt szárnyak mindig mozgást jelképeznek, hiszen az, a repülés közbeni állapot, és a hullámzó kígyótest is mozgást mutat. Ezek „ölelésében” még inkább föltűnő a tengely mozdulatlansága, nyugalma.

A szárnyak első jelentése, hogy azok a repülés, a hírhozás „kellékei”. Átvitt értelemben jelenthetik a mindig szárnyakkal ábrázolt angyalok világát is. A két kígyó hullámmozgást végez, fölfelé haladva, egyre nagyobb hullámokat képezve. A bot körül tekerednek, így spirált alkotnak.

A világon minden hullámmozgás. A hullám rezgése egy egyensúlyi állapot körüli mozgást jelent (azon egyensúlyi állapot körül mozog, ahova a csillapodásával egyre inkább „visszatér” oda, – amiből teremtődött).

Minél rövidebb egy hullám, annál gyorsabb rezgésre képes és a gyorsabb rezgés, mindig több erővel, energiával jár. Az általunk érzékelhető (még ha nagyobb részt műszerrel is!) anyagi világunk a 1014–1026-os rezgéstartományban található. Anyagi világként érzékeljük, de tudjuk, hogy „anyagi részecske” egyáltalán nem létezik, csupán az állóhullám az, ami anyagi tulajdonságokat mutat!

A mi anyagi hullámsávunkhoz képest fölfelé a gyorsabb/magasabb és lefelé a lassúbb/alacsonyabb rezgésszámú tartományok vannak. Az egyszerűség kedvéért most csak ezzel a három rezgéssávval foglalkozunk. Mindegyikről elmondhatjuk, hogy olyan nagy köztük a rezgéskülönbség, hogy egymással szemben nem mutatnak „anyagi” tulajdonságot, tehát simán áthatolnak egymáson (pl. a rádióhullámok vagy éppen a kozmikus sugárzások a házaink falain).

Ennek példázatát Thorwald Dethlefsen: „A sors mint esély” című könyvében így hozza:A fizikából mindnyájan ismerjük a rezonancia fogalmát (resonare latinul annyit jelent: visszhangzani). A hangvilla csak azoknál a hangoknál rezeg, amelyeknek a rezgése megfelel a hangvilla saját rezgésének. Ha ez nem így van, a hangvilla számára a hang nem is létezik, hiszen nem képes érzékelni. Az a rádióvevő, amelyik középhullámra van beállítva, csak középhullámú adásra lesz együttrezgő, az ultrarövid hullám és a hosszúhullám megismerhetetlen marad számára, nem tartozik a világába, a „világképéhez”. Ahhoz, hogy egy ember valamit érzékelhessen, bizonyos megfelel-ésben kell lennie az érzékelendővel, ez hozza olyan helyzetbe, hogy „együtt tudjon rezegni” vele; az érzékelést tehát ez az együttrezgés teszi egyáltalán lehetővé. A valóságnak mindenki csak azt a területét képes érzékelni, amelyre együttrezgő. Ez nemcsak a valóság érzéki észlelése, hanem a valóság összfelfogására is vonatkozik. Semmi sem érzékelhető, ami kívül van az együttrezgő, a visszhangzó képességünk határain, ezek a dolgok nem is léteznek számunkra. (Ezért hiszi mindenki azt, hogy a valóság egészét ismeri, s hogy azon kívül nincs is semmi más, mint amit ismer.)

Balogh Béla is a zenei világból hoz erre példát:Különböző hangokhoz, különböző rezgésszám tartozik. Minél magasabb a rezgésszám, annál magasabb a hang. Az alsó C és a felső C nem ugyanaz a hang, a felső már a következő skála első hangja. Ha egy dallamot lejátszunk néhány oktávval mélyebben vagy magasabban, az mégis felismerhetően ugyanaz a dallam lesz. (Ezúton is köszönetemet fejezem ki neki „A végső valóság” című könyvéért!)

Számomra nyilvánvaló, hogy a fölfelé szélesedően tekeredő kígyók az egyre növekvő, sűrűsödő rezgésszámot mutatják és ugyanakkor szép kifejezői az állóhullámnak, ami az egymással szemben haladó, egyenlő rezgésszámú és kitérésű hullámok találkozása esetén fellépő jelenség.

A Wikipédián ez az értelmezés található a Caduceusra: A bot az alkímiai erők transzformálását (~ átalakítását) jelképezi, a két kígyó pedig a világ polaritását, kettősségét. A két kitárt szárnnyal együtt ez az alkímiai jelkép az egyensúlyt fejezi ki, illetve azt a folyamatot, amikor a világ kettőssége megszűnik, és minden eggyé válik az univerzummal. Üzenete: Fedezd fel önmagad kettősségét és fogadd el, ez vezet a lélek igazi gyógyulásához.

Vári Jenő meglátása: ez egy ősi villám/villany erőmű, ami életerő áramot gerjeszt.Kiss József György szerint a két kígyó a fény rajzolatát jelentheti. A FÉNY is elektromos és mágneses összetevőkből áll. A mágneses és elektromos tér vektorának (~ irányának) összege, egy forgó spirál vektort alakít ki a terjedés során. A két szárny pedig jelentheti még a szárnyaláson kívül a felülről való látást, a dolgok egységben látását, a bölcsességet is – (teszi még hozzá Kiss).

A Kerükeion rajzára ráillesztettem az általunk ismert elektromágneses hullámok rezgésszámait. Mint tudjuk, a mi, anyagi világként érzékelt tartományunk a 1014–1026 értékek közé esik. A rajtunk kívül eső, magasabb rezgésű sávot – hozzánk viszonyítva – a felső világnak, s az alacsonyabb rezgésűt pedig alsó világnak nevezem el. A felső vagy az alsó jelző használatát sem kell szó szerint értenünk, hiszen egy magasabb rezgésszámú sáv ugyanazt a teret foglalhatja el, amit az alacsony rezgésszámú világ, tehát egymásban képesek lenni.

Az egyszerűség kedvéért maradok ennél a három világnál, nem kizárva természetesen az általunk föl sem fogható világok számát.

Amikor egy teljes hullám egy másodperc alatt történik, azt nevezzük 1 Hertznek. (A következőkben közelítő és kerekített számokat használok.)

Vegyük először az alsó világunk néhány jellemzőjét: A rádió hosszú-hullámok hossza kilométerekben fejezhető ki és ezek 100 000 rezgésre képesek 1 másodperc alatt. A rádió rövidhullám hossza 10 m – 100 m közé esik s ez már 10 millió (107) rezgésre képes másodpercenként. A mikrohullám csak néhány cm-es, s rezgése viszont már 1010 – azaz tíz milliárd másodpercenként!

Kerükeion rajza

A mi „anyagi” világunk alsó küszöbértékét mikor megpróbáljuk elképzelni, emberi felfogóképességünk korlátaiba ütközünk. Ugyanis a 1014-en rezgés már 100 billió rezgést jelent másodpercenként, s mindezt olyan rövidke hullám teszi, aminek a hossza a milliméter ezred része (amit más szóval mikronnak mondunk).

Az ennél rövidebb hullámhosszú Röntgen-sugárzás rezgése már a 1016–1018 értékek között mozog, s efölött pedig a gamma-sugárzás található.

A felső világ a 1026-on rezgésszámú kozmikus sugárzással kezdődik. Hogy meddig tart, már nem kérdezem, mert nem akarok úgy járni, mint Éva anyánk, aki bűnt követett el azzal, hogy a tudás fájáról szakított. Dr. Papp Lajosnak nyilván igaza lehet, amikor azt mondja, hogy az a fa bizony az isteni tudás fája lehetett (!)

A különböző világok megértéséhez számomra jó példát jelentenek az elektromos képeket alkotó eszközeink példája, mint a televízió és a számítógép. Ezen képalkotások az alsó világ 107–1010 rezgéssávjában működnek. Micsoda teljesítményre képes eszközöket tudott már az emberiség létrehozni ezen a szinten! A televízió képernyőjén keresztül bejöhet hozzánk az egész világunknak a másolata! A számítógépeinken pedig olyan játékokat játszanak már a gyermekeink, amikbe könnyen beleélhetik magukat. Beleélnek a képernyő mögötti világba, tehát az összes figyelmük ott van úgy, hogy ha szólunk hozzájuk, bizony először csak a testüket tudjuk szólongatni.

Az egyszerűség kedvéért veszem az „anyagi” világunk középértékét, a 1020 értéket, ami 6 szintnyi távolságra van a szélső értékektől. Ezt a távolságot rávetítem az alsó világra, s így a 108 értéket kapom. A két érték között 12 nagyságrendi különbség van. Ebből a tartományból vagyunk képesek az előbb említett digitális eszközöknek a megteremtésére. Ez a távolság 1 billiónyi különbséget jelent! Jó lenne érzékeltetni ezt a számot! Ha hosszban akarom kifejezni, akkor 25 milliószor éri körbe a Földet. Nyilván ez a felfoghatatlan sokszoros teszi lehetővé, hogy az ember képes legyen a saját képére teremteni a hozzá képest alsó világban, a számítógépekben.

Ha mi, a hozzánk képest durvább rezgésű világban képesek vagyunk ilyen számítógépes „élővilágot” teremteni, akkor milyen lehetőségeik lehetnek azoknak, akik nálunknál sokkal finomabb, magasabb rezgésű világban élnek, s hozzájuk képest mi vagyunk a durvább világ? Részemről el tudom fogadni, hogy a testünk egyszerűen „számítógépes” terméke annak a világnak, hogy mi csak árnyékvilága vagyunk a fölső világnak. Az a kép jut eszembe, hogy az ott lévő szellemünk a „számítógépen” (hogy ez valamilyen gép lenne, az most csak a mi fogalmaink szerinti kifejezés, inkább lehetne egy tudati tevékenységnek nevezni) megalkotja, a Földre való saját testét a földi édesanyja méhében, s miután ezzel megvan, egyszerűen „beugrik a képernyőbe”, és helyet foglal a testében, úgy mint mikor reggel beülünk az autónkba, és beindítással „belelkesítjük” (a tűz hozzáadásával lelket lehelünk bele!) s ettől az egész autónyi anyaghalmaz „élni” kezd, majd vezetőként irányítjuk annak mozgását, haladását, úgy mint a szellemünk a testünket. S tesszük ezt nap mint nap. Az éjszakai pihenéssel lehetőséget kap a szellemünk, hogy az igazi, finom rezgésű otthonában föltöltekezhessen, hogy majd bírja erővel a testünkben létezését ebben a durvább világban. (Mi sem bírnánk ki, ha földi életünk minden percét, folyamatosan az autónkban ülve kellene töltenünk!) Az „autónkra” azért van szükség, mert azzal tudunk haladni ezen a földi vándorúton, ami esélyt ad nekünk arra, hogy letörlesszük az előző életünkben összehozott adósságainkat, s legfőképpen, hogy Jézus útját járva megtanuljunk szeretni és szeretni tanítani, az Ő igazsága szerint élni az Ő életét.

A fenti példák ismeretében kérdezem. Ebben az elanyagiasodott, „egyszer élünk!” világban megengedjük-e magunknak, hogy helyet adjunk a teremtettségünk lehetőségének?


Áldás, Miklós