Magyar rovás

maGar rovás

Ha nincsen gyökér, nincsen fa

ha ninCen Gökér, ninCen fa

 
Címkék: 

Hivatalos aláírás rovással

hivatalos aláírás rovással

Hivatalos okmányainkon is használhatjuk aláírásként a magyar rovást

Horváth Antal kérelme[1]

Az elmúlt év végén jött a hír a világhálón, hogy Horváth Antal rovásbetűkkel írta alá a nevét a jogosítványát kérelmező adatlapján: http://magyarno.com/rovasiras-a-jogositvanyon/. A hozzáfűzött hozzászólások között olvashatjuk, hogy Szép Tivadar az új személyi igazolványa intézésekor is róni akarta az aláírását. Vele már kérvényt is írattak, ami meghozta az eredményt. Nemrégiben egy levél mellékleteként találkozhattunk az igazolványa másolatával.

Szép Tivadar személyi igazolványa[2]

Aztán február végén az én jogosítványom is lejárt, s eszembe jutott Horváth Antal példája. Ragaszkodtam az ősi írásunk szerinti aláírásomhoz, s annak is az összerótt változatához. Egy telefonos segítségkérés után azt a tájékoztatást kaptam, hogy úgy írhatok alá, ahogyan az a személyi igazolványomban van. No, ezen úgy segítettem, hogy azonnal annak a cseréjét kértem, ami 1500 forintba került. Arról is tájékoztatást kaptam, hogy innentől kezdve én már csakis így írhatok alá mindenféle hivatalos iratot. Na, végre – az ősi betűinkkel igazolhatom magamat ezek után, s mindezt még összeróva is!

Szondi Miklós okmányai[3]

A történet hiteléül, fölvettem a kapcsolatot Horváth Antallal és kértem tőle, hogy küldje el a hivatalos okmányának másolatát, annak történetiségével együtt. Készséggel megtette: „… annak rendje és módja szerint, kértem a lejárt igazolvány cseréjét, kitöltve az igénylő lapot, befizetve a sarzsit. Majd aláírásmintát vettek, mit rovással ejtettem meg. Sértődés ezerrel, pedig jó ismerősök intézték. Ragaszkodtam, dönteni nem tudtak az elfogadásról. Telefonálás kezdődött, én ki a várakozóba. Néhány óra múltán hívtak, rendben, írhatom, de ezután mindent így köll aláírnom. Szerintem, csak P.S.-el nem beszéltek, annyira zavarta ez a ragaszkodásom őket, minden más tótum-faktummal igen. Lényeg, hogy befogadták, s három hétre rá meg is jött. Azóta már ismeretségi körömben több személyi és jogosítvány is van ekként, köztük rendőröké is. Igaz, legtöbbjük ennek kapcsán megtanult róni, hogy később ne kerüljenek zavarba. Nemrég mesélte valaki, hogy útlevél-kérelemhöz olyan nyomtatványt kapott, amin a kérdés: »akarja-e, hogy kisebbségi nyelven készüljön az útlevele?« Naná, hogy rovással töltötte ki. Várjuk, hogy mi lesz a végeredmény.”

Horváth Antal jogosítványa[4]

Anti! Köszönjük neked az áttörést! A fentiek ismeretében is reménykedem abban, hogy egyre inkább a hétköznapjaink részévé válik majd őseink írása, a magyar rovás. Tegyük ezt minél többen, hogy minél „kevesebb legyen a rovásunkon”!


Áldás, Szondi Miklós


Erről szóló rövid beszélgetés itt látható: http://huntv.info/tv/a-rovas-hivatalos-irassa-valt/

Ősi írásunk népszerűsítésének hasonló lehetőségéről szól a Hirös Rovókör felhívása Kecskemétről[5].