Magyar rovás

maGar rovás

Ha nincsen gyökér, nincsen fa

ha ninCen Gökér, ninCen fa

 
Címkék: 

MSZT-összefoglaló

Összefoglaló a 2008. október 4-e és 2012. június 7-e közötti egységesítő és szabványosító történésekről Szondi Miklóstól a Magyar Szabványügyi Testület bizottsági ülésén.

MSZT/MB 819 "Informatika" nemzeti szabványosító műszaki bizottság 2012.06.07-i ülésére

Tisztelt Bizottság!

Számomra az egész ott kezdődött, hogy meghívottként részt vettem a 2008. október 4-i „Élő rovás” tanácskozáson Gödöllőn, melyet Dr. Hosszú Gábor, Rumi Tamás és Sípos László szerveztek. Erről az eseményről az imént felsorolt három fő még abban az évben „Az élő rovás” címmel könyvet jelentetett meg. Az itt hivatkozott részletek ebből a könyvből idézettek. Ebből tudhatjuk meg, hogy az értekezleten 59 fő jelent meg. Értékes előadásokat hallhattunk, s több kérdésben szavazás is történt, amikre később mint határozatokra hivatkozással találkozhatunk. Ennek a könyvnek a 161. oldalától kezdődően Dr. Hosszú Gábor szabványtervezetének összefoglalóját olvashatjuk (1. melléklet: 1. kép[1], 2. kép[2]).

Megnyugtató volt látni, hogy az itt szerepeltetett jelek megegyeznek a tanácskozáson megállapodottakkal. Azonban az ezt követő években föltűnt, hogy a Rovás Alapítványtól származó rovás-ábécék eltérnek ezektől a jelektől. Ez látható pl. a 2. sz. mellékleten[3]. Hogy csak a legfőbb eltéréseket említsem: rovásbetűként szerepel benne a magyar nyelvtől idegen hat jel (dz, dzs, q, w, x, y), ami a gödöllői tanácskozáson még külön csoportban volt és újkori székely–magyar rovás ligatúraként szerepelt. Ezek nem felelnek meg az ábécében szereplő egy hang-egy jel elvnek. A hosszú Ű-re pedig egyszerűen új jelet „alkottak”. (Azért mondom, hogy alkottak, mert a rövid Ü jel íves változatát tették meg a hosszú Ű jelének.)

Aztán 2010-ben megjelentette ugyanaz a három főből álló szerkesztőbizottság az „Az élő rovás” című könyv második kiadását. Ezt lapozgatva ért igazán engem a nagy meglepetés. Ugyanis annak a 209. és 210. oldalán szereplő rovásbetűk között valóban ott szerepel az a hat idegen jel (3. melléklet: 1. kép[4], 2. kép[5]). Nem tudok a mai napig sem mit kezdeni ezzel, hiszen nincs megjelölve a könyvben, hogy a második kiadás változtatott lenne, ennek ellenére mégis ilyen jelentős tartalmi változtatást tettek benne.

A rákérdezéseimre adott kitérő magyarázatokkal nem tudtam mit kezdeni, ezért utánanéztem a részleteknek. Így tudtam meg, hogy az N3527-es számot kapta Dr. Hosszú Gábor által beadott szabványtervezet, aminek időpontja a Gödöllői tanácskozás napjával megegyező, azaz 2008. október 4. Ennek a beadványnak 22. és 23. oldalán található rovásbetűk között valóban ott szerepel a hat idegen jel (a 4. mellékleten bekarikázva: 1. kép[6], 2. kép[7]). Ezt az ellentmondást a mai napig nem értem. A gödöllői tanácskozásra hivatkozással, annak napján kelteztetett szabványtervezetben már, a tanácskozáson megállapítottaktól eltérő tartalom adatott be, míg a tanácskozásról kiadott könyvben meg változtatás nélkül jelentek meg az ott elhatározottak. Tehát ugyanarról az eseményről kétféleképpen ismerhetjük az ott elhatározottakat.

Mindeközben azt láthattuk, hogy a szabványosítás ügye nem halad előre, most már a negyedik évébe lép az eljárás elindítása és még mindig nem tudunk a számítógépeinken róni. Ezért elhatároztam, hogy a gödöllői tanácskozás mintájára összehívom a rovással foglalkozó embereket egy szakmai értekezletre. Ez nyilvánosan meghirdettetett. A 71 fő résztvevő között 13 szakmai csoportosulás képviseltette magát Solton a 2012. április 21-22-én megtartott „Egységes rovás” értekezleten. Több témát megtárgyaltunk és mi is szavaztunk több kérdésben, kilenc határozatot hozott az értekezlet, melyek közül a 9. így hangzik:

„Ősi írásunk Egyetemes Betűkészlet-beli kódolására (Unicode) az ISO/IEC JTC1/SC2 Nemzetközi Műszaki Bizottsághoz beadott szabványosító beadványok közül a Dr. Hosszú Gábor által benyújtottat valamint a Michael Everson–Szelp Szabolcs szerzőpáros által benyújtottat tárgyalta meg az értekezlet, és az utóbbit biztosította támogatásáról.”

Megállapítást nyert ugyanis, hogy az Everson–Szelp-féle beadvány az, ami a gödöllői tanácskozáson elhatározottaknak teljes mértékben megfelelő jelkészletet javasol a szabványtervezetében (5. melléklet[8]). Az akkor jelenlévő 53 fő közül a négy érintett személy (Szelp Szabolcs, Joó Ádám, Sípos László, Rumi Tamás) nem szavazott. 33 fő az Everson–Szelp-féle beadványt támogatta, míg a Hosszú-félét 2 fő, 14 fő tartózkodott. A 67%-os IGEN-ek aránya elsöprőnek mondható. De hogy mi lehetett még ennek a magas számnak a hátterében? Arra magyarázatot ad a következő rövid előzmény.

2012.03.20-án a Rovás Alapítvány honlapján a Rovás Info-n megjelent a „Késleltetik a rovás szabványt” című írás (6. melléklet[9]), melyből most néhány részletet emelek ki.

Az írás elején a rövid ismertető így fogalmaz: „Túl gyorsnak” tűnhet az Unicode-ISO párosnak nemzeti írásunk fejlődése, februárban megint elhalasztották a szabványosítást. Jobb belátásra térítésükre világméretű rovás-kampány kell. Aztán részletezik a két megnevezett szervezet februári üléseit, ahol – mint írják: A Magyar Szabványügyi Testület, a Rovás Alapítvány és több egyéni javaslattevő nagy számú, talán minden más írást felülmúló mennyiségű háttéranyagot nyújtott be az UTC és a WG2 számára, de a két testület a magyar javaslatokat többnyire figyelmen kívül hagyva hozott döntést ISO/IEC 10646 szabvány tekintetében, s így a székely–magyar rovás szabványba emelése halasztásra került. Majd ezt a merész kijelentést teszik: Emiatt a székely–magyar rovás technikai szabványosításáért dolgozók, valamint a rovótársadalom képviselői a mai nappal világméretű kampányt kezdenek, melyben a szabványosításról való tudnivalókat, az abban résztvevőket, valamint a szabványosítás körül húzódó érdekvonalakat és történéseket megvilágítják. Továbbá a világ magyarságának részvételével felhasználói nyomás kifejtését indítványozzák a szabványosító testületek irányába, ösztönzésképpen a kötelességük mihamarabbi teljesítésére...

Erre érkezett válaszként a Magyarok Világszövetségének nyílt levele április 6-án (7. melléklet[10]). Szokatlan hangvételű közleményt olvashattak a magyar nemzeti értékek iránt elkötelezett olvasók a minap, „Késleltetik a rovás szabványt” címmel.

Ebből is most csak részleteket emelek ki. Egy korábban benyújtott szabványtervezetről írnak, s így folytatódik a levél: Ám valakik ezt követően új beadvánnyal fordultak a nemzetközi testülethez, melynek módosított szövege mára már azt javasolja, hogy a székely–magyar rovásírás jelkészletét … a Kárpát-medencei és a kazár rovás gyűjtőnév alatt tegyék nemzetközi számítógépes szabvánnyá. Az MVSZ részéről aztán fölteszik a kérdést: Miért kellene az élő székely–magyar rovásírással egyazon szabványba gyömöszölni a halott kazár írást? Csak nem próbálják valakik egybemosni a székelyeket és magyarokat a kazárokkal?
A Magyarok Világszövetsége, mint a székely–magyar rovásírás újraélesztésének egyik első, és legelkötelezettebb szószólója magyarázatot vár minderre az érintettektől és elsősorban a Magyar Szabványügyi Testülettől.

A Magyarok Világszövetsége úgy látja, hogy a 2008 óta tartó számítógépes szabványosítást valaki vagy valakik sajnálatosan kisiklattak, s elvárja, hogy az eredeti egyezményt önkényesen és több mint furcsa módon megváltoztatók nyilvános magyarázatot adjanak.

A világméretű nyomásra való felhívásra így válaszolnak: Mindennek a teteje, hogy az említett közlés ráadásul egyfajta világméretű nemzeti szabadságharcra hív a meg nem nevezett gonoszok ellen, akik „késleltetik” a rovásírás nemzetközi szabványosítását. A jóhiszemű, az ősi székely–magyar rovásírás értékeit őrző olvasókat pedig arra biztatjuk, hogy ne hagyják magukat semmilyen világméretű kampányba belerángatni, mert ami történt, az okkal kérdőjelezhető meg.

A Hosszú-féle származtatási táblázat szerint a székely–magyar rovás 7-9 írásjelet a kazár rovásból vett át (8. melléklet, Dr. Hosszú Gábor által 2011.05.21-én beadott N4007 számú tervezet 2. oldala[11]). Megjegyzem, hogy ez az állítás egészen meglepő és eltérő azon kutatási eredményektől, amiket azon emberektől ismerünk, akik igazán jelentős munkát végeztek a múltban ősi írásunk kutatása terén, mint Szentkatolnai Bálint Gábor, Fischer Károly Antal, Sebestyén Gyula, Magyar Adorján és Forrai Sándor.

Az értekezlet határozatait végrehajtandó, természetesen beadvánnyal éltem a nemzetközi szabványügyi szervezet JTC1/SC2/WG2 munkacsoportjához. Az előterjesztésem a munkacsoport hivatalos dokumentumává vált, az N4267 számot kapta 2012.04.28-i időponttal (9. melléklet: 1. kép[12], 2. kép[13], 3. kép[14], 4. kép[15]). Ebből idézek részleteket: Az ősi magyar írás szabványosítása az elmúlt években nem haladt előre. Ez az áldatlan helyzet aggódással és türelmetlenséggel töltötte el az írás felhasználóit. Ezért a felhasználói csoportok 2012. április 21–22-én Solton Egységes rovás” címmel szakmai értekezletre gyűltek össze.
Az értekezlet résztvevői közül sokan most értesültek arról, hogy a Hosszú Gábor-féle beadványokba az évek folyamán olyan változtatások (köztük pl. a dz, dzs, q, w, x, y ligatúrák külön betűként való felvétele) kerültek bele, amelyet a 2008-ban Gödöllőn szervezett „Élő rovás” értekezleten megfogalmazottak rég nem fednek le vagy szakmaiatlannak minősülnek. (Ennek ellenére a Gödöllői értekezletre Hosszú Gábor módosított, újabb beadványaiban is hivatkozik.)
Az Everson–Szelp-féle beadványról mint a hagyományokon alapuló, mind mai igényeket, mind történelmi emlékek leírását kielégítő szabványtervezetről meggyőző képet kaptunk.

Mindezek ismeretében 33:2 arányban az Everson–Szelp-féle szabványtervezetet támogatta az értekezlet a Dr. Hosszú-beadvánnyal szemben.
Kérjük a munkacsoportot és a nemzeti szabványügyi testületek képviselőit (beleértve a magyar képviselőt) a fentiek figyelembevételével a szabványosítás mielőbbi, az Everson–Szelp-féle tervezetben foglaltak mentén történő előremozdítására.

S a mai naphoz úgy jutottunk, hogy az MSZT tagjaként kértük, hogy a fenti történéseket megismertethessük a bizottság tagjaival és kérhessük az Önök támogatását. Szeretnénk, hogy az „Egységes rovás” értekezleten megfogalmazott vélemény is helyet kapjon ezután az MSZT álláspontjának kialakításakor szabványosítási ügyekben.

A Rovás Alapítvány a mai napig is a gödöllői tanácskozásra való hivatkozással az Unicode N3527 szabványjavaslat feltüntetésével és a Magyar Szabványügyi Testület támogatásának hangsúlyozásával terjeszti azt a rovásbetű készletet, amit szinte a saját szájuk íze szerint alakítottak ki. A Wikpédián is láthatunk erre példát (10. melléklet[16]).

A fentiekből az a sajnálatos tény derül ki, hogy a gödöllői tanácskozásra való hivatkozásuk nem fedi a valóságot, mikor az ottani megállapodásoktól tartalmilag és formailag is jelentősen eltérő jelkészletet és jelformákat használnak. Egyedül „Az élő rovás” című könyv első kiadása tartalmazza helyesen a gödöllői tanácskozás egyezményét. Érthetetlennek tűnik, hogy ennek a könyvnek szerkesztői, ezen a könyvön kívül már mindenütt ettől jelentősen eltérő jelkészletet használnak.

„A rovás szabványosítása” írásukban 2011. június 16-án pl. ezt írták (http://rovas.info/index.php/hu/technika/702-a-rovas-szabvanyositasa): A Rovás Alapítvány munkatársai és felkért szakértők … egyöntetűleg Dr. Hosszú Gábor beadványát támogatják, melynek fő okai a következők:
– Támaszkodik az eddigi legnagyobb rovásfelhasználói egyezmény, a 2008.10.04.-i gödöllői „Élő rovás” szaktanácskozás határozataira az elnevezést, a betűhasználatot és általános szemléletet tekintve.
– Rendelkezik a Magyar Szabványügyi Testület támogatásával.

Az eddigi legnagyobb rovásfelhasználói értekezlet, a solti „Egységes rovás” értekezlet határozata értelmében kérjük a Magyar Szabványügyi Testületet, hogy ehhez az ellentmondásos folyamathoz ne adja a nevét és segítsen abban, hogy a szabványosítás folyamata visszatérhessen a gödöllői tanácskozáson megfogalmazottakhoz, amit legtisztábban az Everson–Szelp-féle szabványtervezet jelenít meg.

Tisztelettel
Szondi Miklós
a Természetesen Egyesület elnöke