Magyar rovás

maGar rovás

Ha nincsen gyökér, nincsen fa

ha ninCen Gökér, ninCen fa

Boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek! boldog, békés karáCoNt kívánunk mindenkinek!
 
Címkék: 

Évezredesek

évezredesek

A legalább hétezer éves tatárlakai leletegyüttes

A tatárlakai lelet rajza[1]
A tatárlakai lelet rajza

A világ ma ismert, terjedelmes szövegű legrégebbi írásos emléke ez, amit az erdélyi (ma Románia) Tatárlakán[2] találtak 1961-ben. Ezek – a helyi agyagból kiégetett írásos táblácskák[3] – 26 agyagszobrocska társaságában kerültek elő egy sír feltárásakor. Az elhunyt a nyakában viselte ezt a 6 cm átmérőjű amulettet.

A radioizotópos vizsgálatok szerint ezek legalább hétezer évesek, ami az újkőkori írásbeliségünket bizonyítja itt, a Kárpát-medencében. Keletkezésük 1000–1500 évvel megelőzi a hasonló képjeleket tartalmazó sumér agyagtáblákat, és a sumerológusok széles körben elterjedt írásbeliség darabjainak tartják őket. [Radics Géza: Eredetünk és őshazánk]

A korong sumir nyelvű olvasata Badiny Jós Ferenc[4] szerint: „Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon Nap atyánk fényében!” Figyelemreméltó a tartalmi hasonlóság Koricsánszky Atilla magyar olvasatával: „Jó Gyöngy Anya, fényházad terítsd (borítsd) ránk! Nap Atya! Székedben ülve vesd ránk tekintetedet! Föld Anya! Karjaid fond körénk!”

A 6–7000 éves rovásjelek Tordosról

Cseréptöredékek Tordosról[5]
Cseréptöredékek Tordosról

Torma Zsófia régésznő, az 1875-től egy évtizeden át tartó ásatás során 11 ezer darab cserépedény-töredéket talált az Erdélyben lévő Tordos[6] környékén, a Maros partvidékén. Mai fogalmaink szerint ezek a Tordos–Vinča-műveltségből[7] valók.

Az itt látható gyűjtemény-részletből Varga Csaba (Jel, jel, jel – 193. oldal) az alábbi, tisztán fennmaradt jeleket olvasta ki. Más szerzőkhöz hasonlóan, ő is azt a következtetést vonta le, hogy a tordosi emberek abban az időben már írtak-olvastak, annyira, hogy még az agyagedényeik jelölésére is használták a rovás-jeleket.

Kigyűjtött jelsor

A kb. 3000 éves fokostok

Fokostok rajza[8]
Fokostok rajza

A minden valószínűség szerint szkíta eredetű, bronzból készült tokot, a Róma melletti Campagna[9] mezején találták, onnan került a római jezsuiták múzeumába. Pannóniai, bronzkori készítésű, ilyet csakis a Kárpát-medencében készítettek abban az időben. Lehetséges, hogy a hunok vagy a magyarok hagyták el valamelyik hadjárat alkalmával.

Ez a szkíta emlék olyan betűösszevonásokat tartalmaz, amely csakis a magyar rovásra jellemző. Pataky szerinti olvasata: „eGeSEeT EeS ÜT EeS RÓ EeS” vagyis mai nyelvezetünkkel: Ékesít is, üt is, ró is.

A több mint kétezer éves ezüstcsésze felirata

Alma-atai csészefelirat[10]
Alma-atai csészefelirat

Az Alma-Ata környéki szaka-szkíta halomsírok, földpiramisok 1970-es feltárásakor egy 6,5 méter magas un. isszik-kurgánt[11] is kiástak. Gazdagságát tekintve ez fejedelmi vagy királyi sír lehetett. Ebben találták ezt a több mint 2000 éves, feliratos ezüst csészét, amit több mint négyezer aranytárgy, ruhadíszítők, fejdíszek, lábbeli díszek, gyűrűk, aranylemezek, szobrocskák, továbbá fából, bronzból és ezüstből készített edények társaságában találtak.

Az írás betűképei a magyar rováséval több egyezést mutatnak és a csak erre jellemző betűösszerovásokat is tartalmaznak. A Dunától a kínai nagy falig, a szkíták által lakott óriási területen, általában a magánhangzó-harmónián alapuló ragozó nyelvet beszélték. Ilyen nyelven íródott a csészefelirat is. Megfejtése még várat magára. (Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig)

A kb. 1200 éves szarvasi tűtartó

Szarvasi tűtartó[12]
Szarvasi tűtartó
Tűtartó használata[13]
Tűtartó
használata

1983. április 2-án a Szarvas[14] melletti temető feltárásakor egy női sírban egy 6,5 centi hosszú, juh-lábszárcsontból készült tűtartót[15] talált Dr. Juhász Irén régésznő. A négyzetes hasáb alakúra formált, belül üreges kis tárgy négy oldalán 60 rovásjel látható. A sok, magas szintű, szellemes összerovást tartalmazó írás magyar nyelven szólal meg. Szentesné Frigyesi Piroska és Erdélyi István Szabolcs (Magyarok Szövetsége Baranya Megyei Rovócsapat) közös olvasata soronként:

  1. SZEReSD Ó EZT A TŰT, NEM ESZi? EZt? A SÁTÁN.
  2. JÓ EZ SZŐNYEGET BESZEGNI (vagy nő), SZÉP IS … ERŐS EZ (vagy lesz) … KARCOL EZ BŐRT, CÉRNÁZ JÓ ANYAGot.
  3. IsTEN JÓ TŰje EZ. ASSZONYNAK DÍSZ IS …… ÍRNI JÓ.
  4. SZŐNYEG SZEBB … ASSZONY SZENYEGET BSG … …
A tűtartó felirata és olvasata[16]
A tűtartó felirata és olvasata

A sorokat jobbról balra rótták, de az utolsó, negyedik sort fejjel lefelé készítették (jelen rajzon átfordítva), hogy a jobboldalon fejeződjék be a gondolat. Ennek magyarázata őseinknek a balvégzettől való félelmében rejlik. Annak idején úgy gondolták, hogy a tű megvédi a nőket az ártó szellemektől, ezért állandóan maguknál tartották, a ruhájuk kötőjébe tűzve-kötve.

A tűtartó oldalairól a kiterített rajzot Vári Jenő készítette, Váradi Zoltán múzeumfotós a megtalálást követően készített felvétele, a korábban készített rajzok és a 2010. évi személyes szemrevételezés, fényképezés alapján, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban[17].

A kb. 1100 éves bodrog–alsóbűi lelet

A bodrog-alsóbűi fúvóka[18]
A bodrog-alsóbűi fúvóka

A Somogy megyei Bodrog–Alsóbűn, vasolvasztó műhely feltárása közben került elő egy cserép fújtató külső peremének 6,5×5,5 cm-es darabja. Rajta olyan rovásjelekkel, amiket a kiégetés előtt karcoltak bele tűhegyes eszközzel. Nincs elfogadott olvasata. Deák Dezső szerint: „HIONASZeK NePeNeK” vagy „HIONASZÉK NÉPÉNEK”.


Nagyszentmiklósi aranykincsek a 8–9. századból

A volt Torontál megyei Nagyszentmiklóson[19] (ma Romániához tartozik) 1799-ben egy parasztház udvarán, az Aranka-patak partján, ásás közben különböző formájú aranyedényeket[20] találtak. Közülük ma 23 darabot ismerünk. Ezeket görög kereskedők vásárolták meg, de a Habsburg császár azonnal rátette a kezét s a mai napig is Bécsben őrzik őket. Gazdagságáról Atilla királyunk kincsének tartják. Az edények több mint a felén rovások találhatók, amelyeknek számtalan olvasatuk ismert. Az eltérő olvasatok láttatják, hogy a mai embernek több mint ezer év távlatából is jól kell ismernie azt a nyelvezetet, amelyen íródott a szöveg. Szentkatolnai Bálint Gábor[21] olvasata a tálkán: „Gélyas / psékan / pesenyűj kenesz” = Géza törzsű / fejedelmi védenc / besenyő kenéz (törzsfő); ivókürtön: „Nad knyacsics psér” = Nagyknyácsics a fejedelem.

Az ivókürt felirata[22]
Az ivókürt felirata
A 9. számú tálka felirata[23]
A 9. számú tálka felirata