Magyar rovás

maGar rovás

Ha nincsen gyökér, nincsen fa

ha ninCen Gökér, ninCen fa

 
Címkék: 

1700-as évekből

M7B-as évekből

Bél Mátyás kiadása 1718-ból

Rovott Miatyánk[1]
Rovott Miatyánk

Az erdélyi Kaposi Sámuel főiskolai tanártól származó betűsort Bél Mátyás[2] felvidéki születésű evangélikus lelkész, tudós jelentette meg nyomtatásban Lipcsében „De vetere litteratura hunno-scythica exercitatio” címen (elérhető a Google Könyveken[3]).

Az írásmutatvány a Miatyánk szövegét tartalmazza, aminek betű szerinti olvasata (szóvégi K-ként az „AK” jelet használja):

„MI ATYÁNK KI AZ MENNYeKBeN VAGY, / SZENTELTESSÉK AZ TE NEVED. JŐ / JÖN EL ORSZÁGOD. LÉGYEN AZ TE / AKARATOD MI KÉPEN MENYBEN AZON KÉ /PEN AZ FÖLDÖNIS. AZ MI KENYERÜN / KET AZ MINDENNAPIAT ADGYAD NÉ / KÜNK MA. ÉS ENGEDD MEG MI NÉ / KÜNK AZ MI ADÓSÁGINKAT MIKÉP / PEN MIIS MEG ENGEDÜNK AZOK / NAK AZ KIK MI NÉKÜNK ADÓS / SOK ÉS NE HADGY MINKET KÉ / SÉRTETBE JUTNUNK DE SZABA /DIZS MEG AZ GONOSZTUL. MERT TI / ED AZ ORSZÁG ES AZ HATaLOM ÉS AZ / DIZSŐSÉG MIND ÖRÖKöN ÖRÖKÉ AMEN.”

Európai nyelvtérkép 1741-ből

Hunorum Elementa[4]
„Hunorum Elementa”

A német humanista Gottfried Hensel (1724–1781) hirschbergi rektor a hunok kapcsán elmondja, hogy a scytha népek közé tartoznak, nem voltak műveletlenek és írástudatlanok, amint azt több régi történész állította.

Európai megjelenésük előtt az Azovi-tenger[5] partján élő népnek biztosan volt írása, és ezt be is mutatja. A rézmetszetes Európa térképen Hickesius magyar–hun betűit ismerhetjük fel Hunorum elementa címmel, egy latin-betűs szöveget: HUNGARICA, és a „Mi Atyanc kivagy az mennyekben” feliratot. [Mandics György: Róvott múltunk]

Jezsuita szerzetes levele Peruból 1756-ból

A szerzetes levele[6]
A szerzetes levele

Zakariás János jezsuita szerzetes is részt vett a spanyolok által meghódított dél-amerikai indiánok keresztény hitre térítésében. Az onnan írt magyar és latin nyelvű levelében beszámol az indián lakossággal szembeni spanyol kegyetlenkedésekről. A terhelő kifejezéseket, balról-jobbra tartó rovással írta, hogy a spanyol cenzúra ne tudja azt elolvasni. Ezeket most NAGYBETŰKKEL írjuk. A negyedik sor végén kezdődő mondatot magyarul írta, latin betűkkel: „Keresztények voltak ezek, s nem is Indusok. Ezek… (innét latinul nyelven folytatódik a levél) … rendszerint mindazokat, akik elibük kerültek, BÁNYAMUNKÁRA és más ALJAS munkára is elragadozzák, az ÖREGEKET, hogy ennek hírét ne terjesszék, MEGFOSZTJÁK ÉLETÜKTŐL, másokat az íj felhúzásához szükséges UJJAIKTÓL; AZ ANYÁKAT úgy teszik az utazásra alkalmasabbakká, hogy letépvén EMLŐJÜKRŐL CSECSEMŐIKET, azokat ODACSAPJÁK AZ ELSŐ KARÓHOZ, AMELYRE AKADNAK. És hogy a vigyázatlanokat annál könnyebben behálózzák, maguk közül olyan embert küldtek előre, aki ruhájával és külső megjelenésével MISSZIONÁRIUSNAK hazudta magát.”