Magyar rovás

maGar rovás

Ha nincsen gyökér, nincsen fa

ha ninCen Gökér, ninCen fa

Boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek! boldog, békés karáCoNt kívánunk mindenkinek!
 

Rovásleckék

rovásleckék

Kétjegyű betűk

Ezer évvel ezelőtt a latin betűkészlet kevesebb jelből állt, s így találkozott a magyar nyelvvel. Abban 13 hangunkra nem volt jel (TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, J, K, Á, É, Ö, Ü), ezért aztán egy 1046–47-ből származó imában a „Szent Mária asszonyt hívők” mondatrészt így tudták lejegyezni: Tzent maria azzunt hyweuc, s a 12. századi halotti beszédben pedig az „őt egy fa gyümölcsétől” szavakat imigyen: wt ig fa gimilcetvl. Évszázadokon át kellett birkóznia a latin betűkészletnek azért, hogy pontosan lejegyezhesse a magyar beszédet. Látható, hogy a CS hangunkra máig megmaradt a különböző próbálkozás a Babits és a Madách nevekben vagy a Zsámbokréti nevet Sámbokrétynek tudták írni. Idővel aztán megalkották nekünk a hiányzó betűket, s csináltak pl.: az S-ből és a Z-ből SZ-t, T és Y-ból TY-t, stb. Muszáj volt ezt megtenniük, hiszen a magyar ember mindig is betű szerinti pontossággal írta/rótta le a mondandóját, s ehhez alkalmassá kellett tenni a latin betűkészletet. Ősi írásunkban mind a 38 hangunkra van külön jel, de úgy, hogy nincs benne kétjegyű betű (az SZ nem egy S-ből és egy Z-ből áll, stb.) és nem használ ékezeteket.

Idegen jelek

A magyar ember betű szerint mindig is azt írta, amit hallott. Semmi különbség nincs pl. Vécsei vagy Vécsey, Vesselényi vagy Wesselényi, Kszantusz vagy Xantus kiejtése között. A különbség mindössze a latin ábécé fogyatékosságából adódik, nevezetesen, hogy Y-nal jelölték az I hangot (másutt pedig a J-t), W-vel a V hangunkat, X-el a K+SZ hangjainkat. Ezek oly annyira idegen jelek (helytelenül régies jeleknek mondják), hogy a rovásban nincs is rájuk betű, ezért az általuk jelölt hangokat betű szerinti rovásjelekkel írjuk: Vécsei, Vesselényi, Kszantusz. (A rovás jelkészletünk gazdagságát mutatja, hogy betűépítménnyel megalkothatók belőlük ezen idegen jelek is, amikor arra törekszünk, hogy a korhű latin betűket formailag is pontosan adjuk vissza rovásban.)

Írás iránya

Minél ősibb egy írás, annál inkább jellemző rá, hogy az iránya jobbról balra tartó, így a magyar rovás is a Nap járásának megfelelően, jobbról balra tart. Ennek ősi tudását ez a gyermekmondóka őrizte meg: Előttem van észak, hátam mögött dél, balra a Nap nyugszik, jobbra pedig kél. Tehát minden, ami kél, ami keletkezik, ami szaporodik (pl. betűről-betűre), az nekünk jobbról balra tartó.

Betűk hívószavai

Ősi írásunk a képíráshoz közelálló jelkészlettel rendelkezik, így gyakran fölismerhetők bennük azok a dolgok, amikről a formájukat kaphatták. A leckékben minden betűhöz olyan képet kapcsolunk, melynek kezdő hangja megegyezik a betű jelentésével. Az egyszerűség kedvéért ezeket a betűk hívószavainak nevezzük el. Ezek felidézése sokat tud segíteni a jelek megtanulásakor. Néhány betűnek szerepeltetjük a régmúlt időkből hagyományozódott fogalmi jelentését is, amit Koricsánszky Atillától idézünk.

Segédhangzó

Amikor önmagukban ejtjük ki a mássalhangzók betűit, azt minden esetben „e” segédhangzóval tesszük (az „e” hang az a „más”, amivel hangzanak): pl. eB, eC, eD, eF, eGY … eM, eN, eNY, stb. Talán ezért is van az, hogy sok alapszavunk „e”-vel mondatik, mint az ember, gyerek, szeret, megy, tesz, lesz.

Betűforma

Ősi írásunk csak egy betűformát használ, hozzá leginkább a később kialakított latin nyomtatott nagybetűk hasonlatosak (a latinoknál ez a betűforma tekinthető eredetinek, a kis betűket később alkották meg a folyamatos írás érdekében). A rovásban nagyobb méretű betűvel jelölhetjük a mai helyesírásunknak megfelelő nagy betűt.

A szavakat szóközökkel választjuk el egymástól, az írásjelek ugyanazok, mint a latin betűs írásnál. A betűket a sorokban vonaltól vonalig írjuk. A betűk megtanulásában nem a latin ábécé szerint haladunk, hanem az egyszerűség szempontjai alapján. Egyes betűknél példát mutatunk a szögletes és íves írásra is.

A Róni tanulok[1] című tanítókönyvből a rovásleckéket rövidítve közöljük.
A leckét feladatait Garainé Szondi Katalin állította össze. A leckék rajzait Szondi Erzsébet készítette.